Az ubuntu egy bantu nyelvből származó szó. Ha le kellene fordítani, akkor bajban lennénk, mert szavunk nincsen rá, csak körül tudjuk írni. Valahogy így: „emberiesség másokkal szemben”, vagy ami még pontosabban kifejezi:
👉 „Azért vagyok, mert mi vagyunk.”

Ez gyakorlatilag egy eszme elnevezése, ami mögött az áll, hogy legyünk emberségesek egymáshoz, és a mások megerősítésének, segítésének fontosságát hangsúlyozza. Teszi ezt azért, mert az ember csakis a másik emberek által, azokkal való kapcsolatoknak köszönhetően válik emberré.

💬 Nelson Mandela így fogalmazta meg:

„Én benned, te bennem.”

Ez a szemlélet előrébb helyezi a közösséget, mint az egyént. De ezen túlmutat, és eszközévé válik annak, hogy az élet előtérbe kerüljön a gazdagsággal szemben, és a méltóság a megaláztatással. Sőt, a versengésnél fontosabb az együttműködés.

🕊️ Desmond Tutu szerint:

“Az Ubuntu az emberi lét lényege. Az Ubuntu azt mondja, hogy mint emberi lény, nem élhetsz elszigeteltségben. Az Ubuntu a kölcsönös kapcsolatokról szól. Egyedül nem lehetsz ember; ha megvan benned az Ubuntu, akkor megismerszel a nagylelkűségedről. Túl gyakran gondolunk magunkra mint egymástól elszigetelt individuumokra, holott mindig kapcsolatban állunk, és minden, amit teszünk, végső soron az egész világra kihat. Ha jót teszel, az szétterjed az egész világon, jótetteid az egész emberiségnek szólnak…”

🤔 Távol áll tőlünk ez a filozófia?
Ha onnan nézem, amit a nyugati világ képvisel most, akkor igen. Egyre sűrűbben élünk, mégis egyre távolabb egymástól. Egyre könnyebb elérni a másikat, mégis felszínesebbek a kapcsolódások.
De közben onnan is tudom nézni, ahogy a pszichológia is fogalmaz: csak a másik tükrében tudom igazán megismerni magam.

Hiába élek egy lakatlan szigeten egyedül, és gondolok magamról valamit – azt nincs, aki megerősítse vagy megcáfolja. Valójában viszonyítási pontom sincs, hisz csak én vagyok.
👉 Önismeret nincs társismeret nélkül.

🎭 Eszembe jut az a szemlélet is, amit színházi tanulmányaim során sajátítottam el. Ha egy színpadra bejön a király, honnan tudom, hogy ő a király és nem az udvari bolond? A palástjáról? A koronáról a fején? Vagy arról, amit mond? Ezek csupán kellékek – és lehet, hogy csak az udvari bolond próbál szórakoztatni.

A színpadon (és valójában az életben is) a király attól lesz király, hogy a környezete ezt tükrözi vissza. A nép hajbókol, tiszteletet mutat, távolságot tart, felnéz rá, és elfogadja, amit hall tőle (még akkor is, ha nem ért egyet). Ha a nép nevet és figyelembe sem veszi, akkor tudjuk, hogy ő az udvari bolond.

🌿 Na de vissza az ubuntuhoz.
Ha szerencsések vagyunk, és olyan – családnál nagyobb – közösség részesei vagyunk, ahol megéltük ezt, akkor tudjuk, mit jelent. Milyen az, amikor valódi közösséget alkotunk és figyelünk egymásra.

Szociológiai értelemben a kutatások azt mondják, hogy ez a túlélés záloga, illetve a fenntarthatóságé is: közösségben élni.

📖 A végére pedig egy történet:
Egy antropológus egy afrikai törzs gyermekeinek javasolt egy játékot: letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt:
– Aki előbb odaér, az nyeri a gyümölcsöt! 🍎

Erre a gyermekek mind felálltak, kézen fogták egymást, és együtt szaladtak érte.
Az antropológus megkérdezte, miért nem versenyeztek?
Mire ők: Ubuntu! Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?

E törzs nyelvén Ubuntu annyit tesz:
💫 „Vagyok, mert vagyunk.”

 

❓ A ti életetekben hogy van jelen az ubuntu?
Van ilyen közösségetek?
Megélitek adni és kapni az emberséget? 💛