„Rendkívüli értékeket tulajdonítok annak, amikor megengedhetem magamnak, hogy megértsek másokat. A másoktól hallott megjegyzések zömét inkább értékeljük vagy megítéljük, mintsem megértjük. Nagyon ritkán engedhetjük meg magunknak, hogy precízen megértsük, mit is jelent a másik számára az a kijelentés.” Carl Rodgers

Az emberi természet olyan, hogy a legkisebb energiafelhasználás felé tart ösztönösen. Ennek evolúciós háttere van és igaz ez biológiai és pszichológiai síkon egyaránt. Ilyen formán természetes dolog, hogy sablonokban gondolkodunk, hisz az agyunk „kisülne”, ha minden pillanatot a nulláról kellene kielemeznie. Egyszerűsít, tehát sablonokat használ az előző megéléseinkből, tapasztalatainkból. Fontos kihangsúlyozni, hogy ezek a mi egyéni megéléseink, nem az objektív valóság, pláne nem a másik szubjektív megélése. Így lehet hát, hogy könnyen abba a csapdába esünk, hogy ítélkezzünk, véleményt alkossunk, vagy egy töredék információ alapján úgy ítéljünk meg egy reakciót, történetet, hogy ismerjük.

Ez közel sincs így! Ezt jó, ha tudatosítjuk magunkban. Ez a tudatosítás egyfajta hátralépést jelent, amivel megteremtjük azt a nyitottságot, ami a valódi megértés felé tud terelni minket. Ez persze sokszor rengeteg idő és energia, nem is tudjuk minden helyzetben megtenni. Éppen ezért fontos értékként arra tekinteni, amikor ezt megengedhetjük magunknak. És bíztatnék is mindenkit arra, hogy amikor csak teheti, akkor engedje is meg magának. Ha elég sokszor tesszük ezt, akkor a sablonjaink egyre pontosabbak lesznek, hiszen egyre kevésbé a mi szubjektivitásunk a megértésünk.

De ha egy helyzetben nincs lehetőségünk arra, hogy a megértést gyakoroljuk, akkor legalább ismerjük fel a helyzetet és könyveljük el magunkban azt ítéletmentesen. Tegyük ezt első sorban magunkért, hogy a műszereink ne kalibrálódjanak el…