Befelé figyelés...

„Értelmes, beteljesült életet csak egyféle képpen élhetünk, ha kiszűrjük a kívülről jövő zajt és elkezdünk befelé figyelni.” Jay Shetty

Miért is olyan nehéz befelé figyelni? Persze rögtön eszünkbe jut, hogy a felgyorsult világ… meg hogy a sok inger… meg mert mindig rohanunk… és a teendő is rengeteg…
Ez persze mind-mind igaz is, de mégis. Valójában miért ilyen nehéz ez?

Ismerjük önmagunkat valójában? Merünk kettesben maradni önmagunkkal? Figyelünk valójában a belső hangra, ami súg nekünk és vigyáz ránk? Ha meg is halljuk, akkor elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy hallgassunk is rá?
Ha a fenti válaszokra IGEN a válasz, akkor jó úton vagyunk a felé, hogy az állítás teljesüljön. Ha nagyon könnyen, hamar rávágtuk az igen választ, akkor álljunk meg egy percre és kérdezzük meg magunktól újra a kérdéseket. Valóban?

Ha nemmel válaszoltunk, akkor még van dolgunk. Ez a dolog nem ott kezdődik, hogy eljárjunk még eggyel több jógaórára vagy elolvassunk még három önfejlesztő könyvet. Persze ezek mind-mind hasznosak ahhoz, hogy tisztábban lássuk a helyzetünket és esetleg eszközt adjanak a kezünkbe, de a munkát valójában nekünk kell elvégeznünk. Cselekednünk nekünk kell.
Nekünk kell odaállni a tükör elé és azt mondani a saját arcunkba, hogy „IGEN, elfogadlak, vigyázok és figyelek rád!”
Ha ezt sikerül kellően mélyen és hangosan kimondanunk, akkor a zaj csendesedni fog…